A rendõrségre egy nagyobb méretû levél érkezett, benne egy emberi vesedarabbal: “Ezt a fél vesét egy nõbõl szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem."A feladó a boríték szerint a “pokolból" írt. 1888 õszét írjuk, rövidesen egész London tudja, hogy a hátborzongató levél Hasfelmetszõ Jacktõl származik, aki akkor végzett negyedik, nyilvánosságra került áldozatával, a negyvenhárom éves Catherine Eddowesszel.Mind a négy nõ szánalmas, öregedõ, elnyûtt prostituált volt, akik a Whitechapel nyomornegyedben voltak kénytelenek megalázó foglalkozásukat ûzni. A legszerencsétlenebb szegények valóságos emésztõgödre volt ez a környék: keskeny utcák és sikátorok vezettek a kocsmák, bordélyházak és ópiumbarlangok mocskos útvesztõjében. A gyerekeknek fele sem érte meg az ötéves kort, és e züllött, koszos nyomornegyed minden apró helyiségében gyakran heten zsúfolódtak össze. Ilyen kilátástalan körülmények között sok nõnek nem volt más választása, minthogy utcalány legyen, ha el akarta kerülni a kegyetlen éhhalált. Érthetetlen módon éppen ezek a lányok lettek a Hasfelmetszõ áldozatai, akit soha nem azonosítottak, és nem is tartóztattak le.Elsõ áldozata a negyvenkét éves Mary Ann “Polly" Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldokolt a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméteres hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a negyvenhét éves, tüdõbajos “Sötét Annie" Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra. Ekkor kezdték emlegetni még egy whitechapeli utcalány meggyilkolását. Õt ugyan egyszerûen leszúrták, ezért a rendõrség nem hozta összefüggésbe a Hasfelmetszõvel, de a közvélemény rémült felháborodása arra kényszerítene a hatóságokat, hogy erõsítést küldjenek a nyomornegyedbe. Az aggódó londoni üzletemberek által támogatott Whitechapeli Polgárõrségbe pedig egymás után jelentkeztek a magándetektívek és a polgári önkéntesek. Az erõsödõ félelem leleplezte a viktoriánus világ sötét oldalát. Az elkényelmesedett társadalom sokáig nem törõdött azokkal a kegyetlen körülményekkel, amelyekbe a szegényeket kényszerítene. Abban a korban, amikor a nemi életrõl nem is tettek említést, az úgynevezett “tisztességes emberek" szemet hunytak a város számtalan prostituáltjának tevékenysége fölött. Továbbra is a figyelem középpontjában maradt viszont a gyilkos, aki vörös tintával írta elsõ, tettével kérkedõ levelét, és “Hasfelmetszõ Jack" aláírással látta el. Gúnyolódása, hogy a rendõrség soha nem fogja el, megalapozottnak tûnt, de a gyilkosságok bizonyos rendszeresen ismétlõdõ motívumait sikerült meghatározni. Orvosszakértõk megállapították, hogy a gyilkos balkezes és jártas az anatómiában, nagy szakértelemmel és pontosan tudja eltávolítani az emberi testrészeket. Az is kiderült, hogy a bûntényeket este 11 és hajnali 4 óra között követte el. Mindez azonban nem jelentett elegendõ támpontot. A nyomozók ekkor a gyilkosságokban ártatlan embereket kezdtek üldözni csupán azért, mert ismert visszaesõ bûnözõk, szexõrültek, elmebeteg sebészek vagy éppen hentesek voltak. A gyanúsítások azonban sorra eredménytelennek bizonyultak. A gyilkos merényletei egyre merészebbek és visszataszítóbbak lettek. Szeptember 30-án éjfél után azonban megzavarták, amikor a negyvenöt éves Elizabeth, “Hosszú Liz" Stride torkát vágta el, ezért a Hasfelmetszõ gyorsan eltûnt az éjszaka ködében, áldozatát holtan hagyta, de nem csonkította meg. Amikor megtalálták a nõt, egyik kezében egy fürt szólót, másikban édességet tartott. A tanú, aki megzavarta a gyilkost, hallott ugyan lépéseket, de a tettes arcát nem látta. A szokott kedvtelésétõl megfosztott Hasfelmetszõ negyvenöt percen belül újra támadt. Áldozata akkor Eddowes volt, megölte és kibelezte, veséje egy darabját postán küldte el a rendõrségnek. Néhány méterrel arrébb az õrszem meglepõ módon semmit sem hallott. Ezen a mozgalmas éjszakán, amikor a nyomornegyed minden sarkán állt egy rendõr, és mindenfelé járõröztek, a feltehetõen véres ruhájú gyilkosnak megint sikerült elmenekülnie. A Hasfelmetszõ a kettõs gyilkosság után hat hétig visszavonult. A nyomozás eközben meglehetõsen érdekes irányt vett. Stride és Eddowes meggyilkolásának éjszakáján egy járõr feltartóztatott egy meglehetõsen elegáns urat, akit egy whitechapeli utcalánnyal látott beszélgetni. Amikor kikérdezte a választékos beszédû és modorú gyanúsítottat, aki orvosnak mondta magát, és egyáltalán nem illett a mocskos környezetbe az meggyõzte a rendõrt, hogy engedje szabadon. Természetesen a pletykák azonnal terjedni kezdtek. Vajon elõkelõ társaságból való a gyilkos, és valamilyen õrült megszállottság vonzza a nyomornegyedekhez és azok szerencsétlen prostituáltjaihoz ? Majdnem egy évszázadon át volt gyanúsított Clarence hercege, Viktória királynõ unokája. A korabeli újságok azonban soha nem említették ezt, hiszen a herceg a trónörökös, Edward walesi herceg (a késõbbi VII. Edward király) legidõsebb fia volt. A herceg labilis elmeállapota közismert volt akkoriban. Akik õt tartották Hasfelmetszõ Jacknek, arra hivatkoztak, hogy az utolsó gyilkosság után a herceget elmegyógyintézetbe vitték, és 1892-ben bekövetkezett haláláig ott tartották. A legvisszataszítóbb gyilkosság november 10-én kora reggel történt. Hajnali háromnegyed négykor a szomszédok arra ébredtek, hogy sikoltozás hallatszik a 24 éves Jane “Fekete Mary" Kelly szobájából. Amikor a háziúr szolgája nappal bemerészkedett, nyilvánvalóvá vált, hogy Hasfelmetszõ Jack járt ott, kihasználva az áldozat félreesõ lakásának háborítatlanságát. A holttestet gondosan kibelezte, szívét és veséjét eltávolította, a testrészeket pedig körberakta a szobában. Ez a brutális és különös gyilkosság volt az utolsó, amelyet hivatalosan Hasfelmetszõ Jack számlájára írtak. A rendõrség heteken belül lezárta az ügyet, anélkül hogy a felháborodott közvéleménynek bárminemû magyarázatot adott volna. A Whitechapeli Polgárõrség néhány tagjával bizalmasan közölték, hogy a gyilkos, miután beismerte tetteit, a Temzébe ölte magát. Sokan azt gyanították, hogy hivatalos részrõl szándékosan eltussolják az ügyet, hogy mentsék Clarence hercege vagy egy gazemberré lett rendõrtiszt jó hírét. Ami a vízbefúltat illeti, “Fekete Mary" Kelly meggyilkolása után valóban kifogtak egy öngyilkost a Temzébõl. Egy sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt anyja elmebetegsége miatti elkeseredésében december 3-án vízbe ölte magát. Búcsúlevelét soha nem hozták nyilvánosságra, és könnyen elképzelhetõ, hogy õ tette azt a bizonyos vallomást, amelyre a rendõrség az ügy lezárásakor hivatkozott. Druitt, egy arisztokrata orvos család sarja elõkelõ angol iskolába járt, és jó kapcsolatban állt a társadalom felsõ köreivel. A Nagy-Britannia legõsibb és legelõkelõbb családjainak sarjait tömörítõ Az apostolok klub tagja volt. Köztudott volt róla, hogy gyûlöli a nõket. 1888. július 1-jén Mrs. Druittot beszállították egy elmegyógyintézetbe. Fia rendszeresen látogatta, és valószínûleg egyre jobban rettegett saját elmeállapota miatt. Bárhonnan ment is anyjához a kórházba (akár irodájából, akár abból a fiúintézetbõl, ahol szerény keresetét testnevelõ tanárként egészítette ki), keresztül kellett haladnia a Whitechapel kerületen. Vajon Druitt félelmeibõl és nõgyûlöletébõl született-e meg az a szörnyeteg, aki Hasfelmetszõ Jacknek nevezte magát ? Testvére, William októberben szellemi kimerültség és abnormális viselkedés jeleit fedezte fel rajta. November 30án Druittot rövid úton elbocsátották iskolai állásából. Egyesek véleménye szerint klubja, Az apostolok mindent elkövetett jó hírnevének megõrzése érdekében. Talán a klubtársak javasolták Druittnak az öngyilkosságot, vagy éppen õk ölték meg õt, hogy véget vessenek kielégíthetetlen és barbár szenvedélyének. Utána pedig rávették a hatóságokat, hogy ne fedjék fel az igazságot, hanem zárják le az ügyet. A nem kevesebb, mint tizennégy gyilkosság elkövetésével gyanúsított ismeretlen támadónak három hónapos rémuralma alatt ténylegesen talán öt áldozata volt. A vér bûvöletében élõ Hasfelmetszõ Jacket, aki úgy választotta ki áldozatait, hogy a helyszínek Whitechapel térképén keresztet alkossanak, valószínûleg soha nem fogják azonosítani, még kevésbé megérteni.