Nancy (Heather Langenkamp) mostanában nehezen alszik el, mivel minden egyes álmában egy szörnyű, égett arcú figura üldözi, akinek egyik kezén kések vannak az ujjai helyén. Megdöbbenéssel fogadja, amikor kiderül, hogy legjobb barátnője is ugyanemiatt az alak miatt hunyja le éjszakánként félve a szemét. Miután Tinát (Amanda Wyss) álmában meggyilkolják, Nancy közös ismerősükhöz, Glenhez (Johnny Depp) fordul, hogy történjen bármi, de ne hagyja, hogy elaludjon. Ha álmodban megölnek, lehet, hogy többé sose ébredsz fel? Erre építette Wes Craven (Sikoly) kultikus horrorját, melyet megfejelt egy legendás mumus megalkotásával is. A Robert Englund játszotta Freddy Krueger-t utánozhatatlan megjelenése és egyénisége azonnal a műfaj legismertebb gyilkosai, Michael Myers és Jason Voorhees mellé emelték. De nemcsak vele tűnt ki a korszak tiniknek szánt mészármoziai közül a film. Craven jól kidolgozott világba helyezte szereplőit és intelligensen használta a téma pszichológiai vonatkozását. Ügyes dramaturgiai trükkjeinek köszönhetően álom és valóság összemosódott, a realitásba megfelelő időzítéssel került némi szürreális elem és fordítva. A befejezés is több, mint egyszerű slusszpoén volt: végképp elvette a bizonyosságot, hogy abból, amit láttunk mennyi volt az álom és mennyi a valóság.