Arenast 14 évesen ragadta magával és nevelte fel a forradalom. Húsz évesen jelent meg első regénye, "Celestino antes del Alba" ("Dalok a kútból") címmel, melyért Nemzeti Könyv-díjat kapott. Ez az egyetlen könyve, melyet szülőhazájában kiadhatott. Nyolc másik regényét, novelláit és verseit külföldön publikálta, Kubában műveit betiltották. Második, "El Mundo Alucinante" ("Hallucinációk") című regényét cenzúrázták, majd sikerült Franciaországba csempésznie, ahol 1969-ben a legjobb külföldi regény díját nyerte. Arenas volt az egyetlen kubai író, aki még Kubában élve a forradalmi kormány engedélye nélkül külföldön publikálta egy művét. Ettől kezdve természetesen bujkálnia kellett saját hazájában. 1973-ban letartóztatták, műveit elkobozták, s az El Morro börtönbe csukták, ahol két évet sikerült túlélnie nem politikai foglyok, hanem közönséges bűnözők között úgy, hogy rabtársai feleségeinek és kedveseinek szerelmes leveleket fogalmazott. 1980 májusában Castro minden homoszexuális, szellemi fogyatékos illetve büntetett előéletű személynek lehetővé tette, hogy elhagyja Kubát. Arenas 250 ezer kubaival együtt ekkor hagyta el szülőhazáját. Arenast az Egyesült Államokban sem a Paradicsom várta: azt a fajta szabadságot, amire vágyott, talán sehol sem találta volna meg. Reinaldo Arenas 1990-ben halt meg New Yorkban. Három évvel később adták ki memoárját ("Mielőtt leszáll az éj"), melyet a New York Times könyvkritikai rovata az 1993-as év tíz legjobb könyve közé sorolt. Kéziratait a Princeton Egyetem archívumában őrzik.